
Sziasztok,
Ez a Susnyás Transmissions hírlevele, egy válogatás abból, amit az elmúlt hetekben figyelemre érdemesnek találtam az interneten. Összesen 5 link, pár perc az egész.
1. Súlyosabb megszorítások jöhetnek, mint 2011-ben Varufakisz szerint
Varufakisz az elmúlt húsz év egyik legeredetibb politikai manőverét próbálta végrehajtani öt évvel ezelőtt, amikor a görög államadósság rávilágított néhány fundamentális problémára az euróval, mint koncepcióval kapcsolatban. Ebben a cikkben arról beszél, hogy az 500 milliárdos csomag, amit a vírus miatti gazdasági megrokkanás enyhítésére készít elő az EU, egyrészt szánalmasan versenyképtelen a hasonló amerikai, brit és japán csomagokkal szemben, másrészt, mivel a nagy része kölcsön, amit vissza kell fizetni, ezért néhány év múlva a rászoruló országok megszorító intézkedésekre kényszerülnek majd, ami felhevíti az euroszkepszist és véglegesen szétverheti az Uniót, befejezve azt a folyamatot, ami a 10-es évek elején kezdődött az euró körüli balhéval. Akkor Varufakisz az “eurókötvények” létrehozását javasolta, amivel a nemzetállamok euróban történő adósságát közös EU-adóssággá lehetne alakítani. Ezzel az ötlettel akkor egyedül volt, ma már 9 ország, köztük az olaszok és a franciák is ebben látják a megoldást, de az északiak nem bírják túltenni magukat azon, hogy “mások adósságát” a saját prosperáló gazdaságaik finanszírozzák. És ez jól mutatja az euró bénaságát, hiszen valójában már nincs olyan, hogy “mások”, mivel a fizetőeszköz közös, annak az értéke az egész eurózóna közös gazdasági teljesítményétől függ.
“Amit meg kell értetni a holland, a német, az osztrák és a finn pénzügyminiszterekkel az az, hogy pénzügyeik azért annyival jobbak, mint Portugáliáé, Görögországé vagy Spanyolországé, mert negatív kamatlábaik vannak nyolc éve, tehát az adósságuk csökkent, bár nekik nem kellett ezért semmit tenniük.
Nettó exportjuk Kínába, az Egyesült Államokba vagy az Egyesült Királyságba azért maradt magas szinten, mivel az euró viszonylag gyenge volt. És azért volt gyenge, mert az euróövezetben ott voltak a hiány országok: Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország. Megtakarításaik és többleteik annak köszönhetők, hogy ugyanabban a térségben vannak, mint a hiány országok. Nem mondhatják, hogy ez csak a saját művük volt, és ezért ez az ő pénzük és nem fognak belemenni a közös adósságba. Ha az euró előnyeit akarják, akkor muszáj elfogadniuk az eurókötvényeket.”
Varufakisz a kötvényeket “okos módon önző” megoldásnak tartja, igazából egyetlen reális megoldásnak, ami az északiaknak is az érdeke lenne. Ezzel szemben a forgatókönyv borús:
“Olaszországnak hatalmas mennyiségű pénzt kell majd kölcsönöznie, és a GDP-je legalább 10%-kal csökkenni fog. Az adósság GDP-hez viszonyított aránya hamarosan akár 180%-ot is meg fogja haladni. A hiány hatalmas lesz: 15%, esetleg 20%. A következő évben Brüsszel azt fogja mondani: „Le kell mennie, mondjuk 18%-ról 7%-ra”. Ez egy 11%-os GDP megszorító program. Bármely kormány, amely 11%-os megszorító programot hajt végre, nagyon hamar elbukik.
Matteo Salvini fog kormányra kerülni, és biztosíthatom önöket, hogy az első dolga lesz, hogy megtervezze Olaszország kilépését az euróból. Amikor Olaszország kint van, mindannyian kint vagyunk.”
Ha az eurózóna ilyen szinten megtörik, az EU-t mi menti meg a teljes szétesés felé tartó pályára sodródástól?
2. Florida Teenager Is Charged as ‘Mastermind’ of Twitter Hack
A hatodik jelentésben a “hét legnagyobb jelentőségű eseménye”-ként indexáltam azt a hacket, amikor a világ legnagyobb hírességeinek twitterjeit feltörve és a nevükben tweetelve egy lehúzós, scam üzenetet, bitcoint csaltak ki az emberekből valakik. A hack ténye brutális, mondjuk a scam maga nagyon béna, de ettől csak még furcsább az egész. Ehhez képest direkt utána kellett keresnem, hogy van -e fejlemény a sztoriban, és hát le is kapcsolták az elkövetőket. Pár érdekes tény:
– a fő elkövető 17 éves
– áprilisban, hónapokkal a hack előtt a titkosszolgálat már lefoglalt ettől a sráctól 700 ezer dollárnyi bitcoint (valamivel több, mint 200 millió forint)
– hogy miért, azt nem lehet tudni (tehát ez nem az a pénz, amit most csaltak össze)
– ez nem szimpla hack, hanem durva phishing volt: belsős Twitter-alkalmazottakat vertek át egy kamu dumával, így jutottak magas szintű adminhozzáféréshez
Szóval ezek ilyen simswapper süvölvények, akik azzal szórakoznak, hogy jól hangzó nevű socia media accountokat törnek fel, hogy aztán eladják azokat másoknak aprópénzért. Ilyen arcokról szól amúgy az egyik legjobb podcast adás, amit valaha hallottam.
Ilyen gyerekek hackelik meg Kanye Westet, meg Obamát. És ezek a szétmagasztalt tech vállalatok kezelik a személyiségünk, cégünk, gyerekeink online platformjait. Yep.
Kicsit zavarban vagyok, hogy látszólag fociról értekezek a hírlevelemben, de nagyon örültem Szily cikkének, mert ez a rejtély engem is jóideje foglalkoztat: hogyhogy nem hozta még rendbe a magyar labdarúgást Orbán? Valahogy annyira logikus volt, és látszólag megvan a szándék, gigászi pénzek mennek el rá, stadionok, akadémiák jöttek létre, de a szakmai színvonal nem közelít az általános élvonalhoz, mert ahhoz gyakorlatilag be kellett volna szántani az egész rendszert, élén az MLSZ-szel, az edzőképzéssel, mindennel. Ahhoz pedig bele kellett volna állni egy konfliktusba, aminek lehetnek politikai következményei. A magyar foci megállt a 80-as években, és pont ugyanezt el lehet mondani az energetikai rendszereinkről, az oktatásról, a mezőgazdaságról, az egészségügyről – minden nagyobb szektorról. Ugyanaz a “féltudású elit” uralja ezeket az alrendszereket, és még a NER sem elég erős ahhoz, hogy felszámolja őket. Illetve szerintem elég erős, de nem elég bátor.
Szily írásában nincs semmi ilyesféle unalmas szociológiai lamentálás, az benne az izgalmas, hogy az igazi rajongó szempontjából mutatja be a jelenséget, a lelátóról: azt, hogy egy groteszk lovagi tornává vált az egész magyar foci, aminek semmi köze már igazából semmihez.
Éppen tegnap este került elém egyébként egy videó, ami valami egészen döbbenetesen szívbemarkolóan illusztrálja, hogy hol tartunk. Érdemes megnézni ennek az embernek az arcát, a férfiét, akinek velünk szemben – akik csak gúnyosan vigyorgunk vagy lemondóan legyintünk, ha a modern európai kultúra egyik alapja, a futball nevű sport kerül szóba – ez az élete.
Szóval ez a cikk a mai Magyarországról alkot pontos képet, nem a fociról. Az csak egy illusztráció hozzá.
4. Elkészült az első igazi portré a börzsönyi farkasról
Van farkas a Börzsönyben, ami szuperjó hír. Minden komplex nagyvadnak örülni kell, mert a jelenlétük sokat dobhat a lokális ökológia erején, egészségén.
Ez a Turistamagazin egyébként egy teljesen korrekt, elfogadható színvonalú túrázós-természetbarát weblognak tűnik.
5. lotr but every time sam takes a step towards mordor he says it’ll be the farthest he’s ever been
Rég volt már abszurd humor. Nem igazán akarom ragozni, mi történik ebben a supercut videóban, annyit elárulok, hogy direkt egy olyan részhez tekertem nektek, amelyiknél erősen adja a flesst.
Tipikusan az, amikor így lemondóan klikkelek, hogy “jó, tudom hogy ez szar, de azért belenézek”, és a harmadik “This is it…”-nél már magzatpózban vinnyogok az asztal alatt.
Ez a komment tökéletesen összegzi ennek a tartalomnak a lényegét:
“This is an insane amount of commitment to a joke that’s not that funny to begin with. And that’s what makes it so hilarious.”
Mit is mondhatnék? Az élet misztériumának illékony szépsége az ilyen műalkotásokban csillámlik elő a hétköznapok üvöltve, zajosan örvénylő iszapjából, ahogy rezignáltan robotolunk előre a meder legmélyén.
Jó hétvégét mindenkinek!