Sziasztok,

Ez a Susnyás Transmissions hírlevele, egy válogatás abból, amit az elmúlt hetekben figyelemre érdemesnek találtam az interneten. Összesen 5 link, pár perc az egész. 

1. Súlyosabb megszorítások jöhetnek, mint 2011-ben Varufakisz szerint

Varufakisz az elmúlt húsz év egyik legeredetibb politikai manőverét próbálta végrehajtani öt évvel ezelőtt, amikor a görög államadósság rávilágított néhány fundamentális problémára az euróval, mint koncepcióval kapcsolatban. Ebben a cikkben arról beszél, hogy az 500 milliárdos csomag, amit a vírus miatti gazdasági megrokkanás enyhítésére készít elő az EU, egyrészt szánalmasan versenyképtelen a hasonló amerikai, brit és japán csomagokkal szemben, másrészt, mivel a nagy része kölcsön, amit vissza kell fizetni, ezért néhány év múlva a rászoruló országok megszorító intézkedésekre kényszerülnek majd, ami felhevíti az euroszkepszist és véglegesen szétverheti az Uniót, befejezve azt a folyamatot, ami a 10-es évek elején kezdődött az euró körüli balhéval. Akkor Varufakisz az “eurókötvények” létrehozását javasolta, amivel a nemzetállamok euróban történő adósságát közös EU-adóssággá lehetne alakítani. Ezzel az ötlettel akkor egyedül volt, ma már 9 ország, köztük az olaszok és a franciák is ebben látják a megoldást, de az északiak nem bírják túltenni magukat azon, hogy “mások adósságát” a saját prosperáló gazdaságaik finanszírozzák. És ez jól mutatja az euró bénaságát, hiszen valójában már nincs olyan, hogy “mások”, mivel a fizetőeszköz közös, annak az értéke az egész eurózóna közös gazdasági teljesítményétől függ. 

“Amit meg kell értetni a holland, a német, az osztrák és a finn pénzügyminiszterekkel az az, hogy pénzügyeik azért annyival jobbak, mint Portugáliáé, Görögországé vagy Spanyolországé, mert negatív kamatlábaik vannak nyolc éve, tehát az adósságuk csökkent, bár nekik nem kellett ezért semmit tenniük.

Nettó exportjuk Kínába, az Egyesült Államokba vagy az Egyesült Királyságba azért maradt magas szinten, mivel az euró viszonylag gyenge volt. És azért volt gyenge, mert az euróövezetben ott voltak a hiány országok: Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország. Megtakarításaik és többleteik annak köszönhetők, hogy ugyanabban a térségben vannak, mint a hiány országok. Nem mondhatják, hogy ez csak a saját művük volt, és ezért ez az ő pénzük és nem fognak belemenni a közös adósságba. Ha az euró előnyeit akarják, akkor muszáj elfogadniuk az eurókötvényeket.”

Varufakisz a kötvényeket “okos módon önző” megoldásnak tartja, igazából egyetlen reális megoldásnak, ami az északiaknak is az érdeke lenne. Ezzel szemben a forgatókönyv borús:

“Olaszországnak hatalmas mennyiségű pénzt kell majd kölcsönöznie, és a GDP-je legalább 10%-kal csökkenni fog. Az adósság GDP-hez viszonyított aránya hamarosan akár 180%-ot is meg fogja haladni. A hiány hatalmas lesz: 15%, esetleg 20%. A következő évben Brüsszel azt fogja mondani: „Le kell mennie, mondjuk 18%-ról 7%-ra”. Ez egy 11%-os GDP megszorító program. Bármely kormány, amely 11%-os megszorító programot hajt végre, nagyon hamar elbukik.

Matteo Salvini fog kormányra kerülni, és biztosíthatom önöket, hogy az első dolga lesz, hogy megtervezze Olaszország kilépését az euróból. Amikor Olaszország kint van, mindannyian kint vagyunk.”

Ha az eurózóna ilyen szinten megtörik, az EU-t mi menti meg a teljes szétesés felé tartó pályára sodródástól?

2. Florida Teenager Is Charged as ‘Mastermind’ of Twitter Hack

A hatodik jelentésben a “hét legnagyobb jelentőségű eseménye”-ként indexáltam azt a hacket, amikor a világ legnagyobb hírességeinek twitterjeit feltörve és a nevükben tweetelve egy lehúzós, scam üzenetet, bitcoint csaltak ki az emberekből valakik. A hack ténye brutális, mondjuk a scam maga nagyon béna, de ettől csak még furcsább az egész. Ehhez képest direkt utána kellett keresnem, hogy van -e fejlemény a sztoriban, és hát le is kapcsolták az elkövetőket. Pár érdekes tény:

– a fő elkövető 17 éves
– áprilisban, hónapokkal a hack előtt a titkosszolgálat már lefoglalt ettől a sráctól 700 ezer dollárnyi bitcoint (valamivel több, mint 200 millió forint)
– hogy miért, azt nem lehet tudni (tehát ez nem az a pénz, amit most csaltak össze)
– ez nem szimpla hack, hanem durva phishing volt: belsős Twitter-alkalmazottakat vertek át egy kamu dumával, így jutottak magas szintű adminhozzáféréshez

Szóval ezek ilyen simswapper süvölvények, akik azzal szórakoznak, hogy jól hangzó nevű socia media accountokat törnek fel, hogy aztán eladják azokat másoknak aprópénzért. Ilyen arcokról szól amúgy az egyik legjobb podcast adás, amit valaha hallottam. 

Ilyen gyerekek hackelik meg Kanye Westet, meg Obamát. És ezek a szétmagasztalt tech vállalatok  kezelik a személyiségünk, cégünk, gyerekeink online platformjait. Yep.

3. Hogy jutottunk odáig, hogy mindenki közül pont Orbán Viktor tegye tönkre és vegye el a magyar szurkolóktól az NB1-et?

Kicsit zavarban vagyok, hogy látszólag fociról értekezek a hírlevelemben, de nagyon örültem Szily cikkének, mert ez a rejtély engem is jóideje foglalkoztat: hogyhogy nem hozta még rendbe a magyar labdarúgást Orbán? Valahogy annyira logikus volt, és látszólag megvan a szándék, gigászi pénzek mennek el rá, stadionok, akadémiák jöttek létre, de a szakmai színvonal nem közelít az általános élvonalhoz, mert ahhoz gyakorlatilag be kellett volna szántani az egész rendszert, élén az MLSZ-szel, az edzőképzéssel, mindennel. Ahhoz pedig bele kellett volna állni egy konfliktusba, aminek lehetnek politikai következményei. A magyar foci megállt a 80-as években, és pont ugyanezt el lehet mondani az energetikai rendszereinkről, az oktatásról, a mezőgazdaságról, az egészségügyről – minden nagyobb szektorról. Ugyanaz a “féltudású elit” uralja ezeket az alrendszereket, és még a NER sem elég erős ahhoz, hogy felszámolja őket. Illetve szerintem elég erős, de nem elég bátor.

Szily írásában nincs semmi ilyesféle unalmas szociológiai lamentálás, az benne az izgalmas, hogy az igazi rajongó szempontjából mutatja be a jelenséget, a lelátóról: azt, hogy egy groteszk lovagi tornává vált az egész magyar foci, aminek semmi köze már igazából semmihez.

Éppen tegnap este került elém egyébként egy videó, ami valami egészen döbbenetesen szívbemarkolóan illusztrálja, hogy hol tartunk. Érdemes megnézni ennek az embernek az arcát, a férfiét, akinek velünk szemben –  akik csak gúnyosan vigyorgunk vagy lemondóan legyintünk, ha a modern európai kultúra egyik alapja, a futball nevű sport kerül szóba – ez az élete.  

Szóval ez a cikk a mai Magyarországról alkot pontos képet, nem a fociról. Az csak egy illusztráció hozzá.

4. Elkészült az első igazi portré a börzsönyi farkasról

Van farkas a Börzsönyben, ami szuperjó hír. Minden komplex nagyvadnak örülni kell, mert a jelenlétük sokat dobhat a lokális ökológia erején, egészségén.  

Ez a Turistamagazin egyébként egy teljesen korrekt, elfogadható színvonalú túrázós-természetbarát weblognak tűnik.

5. lotr but every time sam takes a step towards mordor he says it’ll be the farthest he’s ever been

Rég volt már abszurd humor. Nem igazán akarom ragozni, mi történik ebben a supercut videóban, annyit elárulok, hogy direkt egy olyan részhez tekertem nektek, amelyiknél erősen adja a flesst.

Tipikusan az, amikor így lemondóan klikkelek, hogy “jó, tudom hogy ez szar, de azért belenézek”, és a harmadik “This is it…”-nél már magzatpózban vinnyogok az asztal alatt.

Ez a komment tökéletesen összegzi ennek a tartalomnak a lényegét:

“This is an insane amount of commitment to a joke that’s not that funny to begin with. And that’s what makes it so hilarious.”

Mit is mondhatnék? Az élet misztériumának illékony szépsége az ilyen műalkotásokban csillámlik elő a hétköznapok üvöltve, zajosan örvénylő iszapjából, ahogy rezignáltan robotolunk előre a meder legmélyén.

Jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok,

Ez a Susnyás Transmissions hírlevele, egy válogatás abból, amit az elmúlt néhány hétben figyelemre érdemesnek találtam az interneten. Összesen 5 link, pár perc az egész. Ez már nem kísérleti, hanem egy rendes hírlevél(azért fogjuk fel bétának). Köszönöm az eddigi kitartó figyelmeteket és a sok visszajelzést. Lett weboldalunk is, a jelentés végén közlök még pár technikai infót.

1. Talajvesztett márkázás? Kun Miklós tanulmánya a marketinggépezetről

Szokatlanul őszintének és relevánsnak gondolom ezt a reklámkutatást, és a problémafelvetést is: azt vizsgálják, milyen “valóságdeficittel” küzdenek a reklámozók, vagyis mennyire veszik komolyan az emberek a reklámok állításait. A kutatásnak menet közben adott komolyabb súlyt a COVID-19 érkezése.

“Most, a járvány letörésének időszakában, amikorra a gazdasági visszaesés már drámai és a háztartások felének elfogyott minden tartaléka, a többiek pedig óvatosabbak és takarékosabbak, egyetlen márka sem engedheti meg azt magának, hogy olyat ígérjen, amit a termék nem teljesít. Végzetes hiba lenne.”

A cikk egészen érdekes filozófiai magasságokig merészkedik, a számok alapján a megkérdezett magyarok többsége nem hisz az egyéni felelősségvállalás erejében, de a közösségi erőfeszítést fontosnak tartja, ez pedig nyílegyenesen arra mutat, hogy egy “felső”, koncentrált hatalomtól vár iránymutatást, amihez aztán együtt igazodni lehet, megteremtve annak a lehetőségét, hogy “egyéni felelősség nélkül váljanak mégis felelőségteljessé“. 

A zöldmozgalmi diskurzus egyik alapkérdése, hogy ki tudjuk -e “vásárolni magunkat” a globális természeti katasztrófából, helyesen megválasztott fogyasztói döntések sorozatával, vagy komolyabb rendszerszintű iránymódosításra van szükség (ez utóbbi maga a globális kapitalizmus ökobaloldali kritikája). A kutatás szerint a “fogyasztók” (de gyűlölöm ezt a kifejezést emberi lényekre használni)körében “óriási az igény olyan, valóságdeficittől mentes jövőképet ajánló márkákra, amelyeken keresztül a most körülírt fogyasztói motiváció akár üzleti lehetőséggé is testesülhet a gyártó oldalán. A „rendező” szerepére tehát a kérés nélkül is bejelentkező politikusok mellett a multinacionális vállalatok márkáinak is, de helyi márkáknak is jó esélye van.”

A nép retteg és bénultan várja a megváltást, és az általánosnak tűnő vélekedéssel szemben igenis képes a hosszútávú érdekeinek megfelelő döntések meghozására – de nem a rendszer ellenében. Ha a rendszer felkínálja a jó döntés lehetőségét, akkor élni fog vele. Felívelőben lehet a problémaérzékeny helyi kisvállalkozások csillaga?

A tanulmány igazából azt állítja, hogy a márkáknak ezen az új térképen kell állásokat foglalniuk (COVID-19, klímaváltozás, menekültkérdés, emberi jogok), és ha meddő “márkaépítés” keretében folytatják tovább saját virtuális légváraik építését, akkor “talajvesztetté” válnak és irrelevanciába süllyedve eltűnnek a vásárlók radarjáról.

Full Disclaimer: Kun Miki a kedvenc egyetemi évfolyamtársam volt, szóval nagyon örültem a lehetőségnek, hogy megosszam egy friss munkáját.

2. Cities offer cash as they compete for new residents amid remote work boom

Ha olyan helyen élsz, ahol olcsó az albérlet és a kisbolt, de ugyanannyit keresel, mint a city-ben, akkor jól jársz a költözéssel, igaz? Takács “30-as Nyugdíjas” Szabolcs “földrajzi arbitrázsnak” hívja ezt a fogalmat, ami arra a jelenségre utal, hogy abban a pillanatban, amikor a városlakók száma éppen meghaladta a nem városlakók számát a bolygón, hirtelen óriási tehermentesítési lehetőségek nyílnak a digitális kommunikáció fejlődése miatt a legnagyobb megapoliszok számára is. A közeljövőben a város és a vidék egyaránt élhetőbb lesz, mindkettő abban tud erősödni, amiben gyengébb (a városok zsúfoltsága csökken, a vidék szolgáltatás-intenzitása nő) – nekem ez a teóriám és predikcióm, bár aki tudja, hol és hogyan élek, azt ez talán nem lepi meg. A cikk lényege, hogy a kisebb amerikai városok már most rájöttek, hogy magukhoz kéne csábítani azokat az embereket, akik helyfüggetlenül dolgoznak, tehát nincs a megélhetésük egy adott helyhez kötve. 

“Choose Topeka, for example, estimates a 10x annual return on every $5,000 spent on worker incentives. Incentives match employer relocation packages of up to $7,500 (for a total combined contribution of $15,000) and vary based on the candidate’s household income.

“The multiplier effect on that investment becomes huge,” says Bob Ross, the senior vice president of marketing and communications for the Greater Topeka Partnership. “And then it just adds density to your community in terms of intellectual capital.”

3. The Truth Is Paywalled But The Lies Are Free

Az igazságért fizetni kell, a hazugság ingyen van. 

Igazából ez a globális média helyzete egy tőmondatban, 2020 derekán. A minőségi újságírást meg kell fizetned, a trollokat fizetik a korrupt kormányok és/vagy gigacégek, és nem te állsz nyerésre, ezt gondolom, tudod. Ez a cikk csomó izgalmas kérdést felvet azzal kapcsolatban,hogy mit kell tennünk a társadalmi diskurzus megmentéséért. 

Az egyik felvetés, kicsit paradox módon, hogy katasztrofálisan szarul lehet tudományos anyagokhoz hozzáférni jelenleg, drága és rosszul működő rendszerek használatával, és ez nehezíti a tudomány eredményeinek kommunikációját. A szerzői jogok védelmének ernyője mögé bújva megfojtjuk saját magunkat azzal, hogy a hazugok köröket vernek ránk. De hogyan máshogy tudnánk a szerzők, alkotók méltó kompenzációját biztosítani? 

“I also realized, however, that I wouldn’t care how many people got my book for free if my compensation operated on a different structure, where I was paid by the number of people who read it rather than the number of people who bought it. “Impossible!” you say. “Where would the money come from?” We can imagine such a set-up quite easily, though. We have our universal public knowledge database, and anyone who wants to can type in the title of any of my books and read them for free.** But the number of people who read the book is tracked, and I am compensated two dollars for every person who reads it (a pittance, but that’s about what authors get for their sales).”

A kiút, vörös testvéreim, az “államosítás”. Egy szupranacionális szervezet, például az ENSZ egyik bizottsága magára vállalja azt, hogy trackeli egy adott szellemi tulajdon felhasználását, és központi újraelosztással kompenzálja az alkotókat. Cserébe a világ összes kontentje ingyenesen elérhető számodra, valósidőben.

A zenei streamerek (Spotify) most is ezt csinálják már, csak éppen, őőőő:

“The CEO of Spotify has said that if artists want more money, they should make more music. (He is worth $4 billion.) “

Na igen.

A cikk nagyon laza és önironikus stílusban íródott és nyilván más szempontokat is kifejt.

4. Gyenge testem a halnak megenni

Igazi, nyugis, hétvégi “long read”-nek ajánlom ezt az írást (bár nem is nagyon hosszú), ebben az őszi verőfényben vasárnap délután egy teával az erkélyen olvasva szerintem tökéletes lehet. Ez egy igaz történet, ami egy klasszikus magyar ballada is lehetne, szépirodalmi igényességgel megírva, van benne szociográfia, történelem, irodalom, thriller elemek, ősi átok, nyomozás, oligarchák és releváns üzenetek, tényleg párját ritkító cucc.

5. Évi 13 millió kilogramm…

Nem tudom, melyik ügynökség csinálja a Magyar Közút instáját, de nem találok benne hibát, szuper drónfotók, valóban hasznos infók útépítésekről, látványos gépek, sima stílusban megírt szövegek, viszont ez a poszt szerintem valami elképesztően súlyos: 13 millió tonna szemetet takarítanak fel évente a közutak mellől úgy, hogy én például sosem hallottam arról, hogy ez a tevékenységi körük része lenne. Ez “egy kisebb megyeszékhely éves kommunális hulladékának megfelelő mennyiség”, tehát polgártársaink magán- és céges szemetüknek egy városnyi részét csak úgy kibasszák az út mellé (és akkor ehhez képzeljük mellé az utaktól csak egy kicsit távolabb eső részeket, ahová a kollégák már nem jutnak el).

Ezt nagyon-nagyon nehéz 2020-ban, egy EU tagállam polgáraként valóságként elfogadni, de arra jó, hogy perspektívába helyezzük a társadalmunk tudatossági szintjét és az egymás iránti szolidaritásra való készségét. (Én letöltendőt adnék a komolyabb szemetelésért, tök gyorsan lehetne alakítani a jelenségen szerintem. Az állatkínzásnál is működni látszik.)

Ez volt a mederjárók nyolcadik jelentése.

A korábbi jelentéseket a weboldalunkon elolvashatod. Ha nem szeretnél további jelentéseket kapni, lentebb leiratkozhatsz.

Szinte biztos, hogy a promóciós mappádba vagy rosszabb esetben a spambe kaptad ezt a mailt -ne felejtsd el áthúzni a megfelelő inboxba, és vedd fel ezt a mailcímet a kontaktjaid közé.

Ha ezt a mailt csak kaptad valakitől, és még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, akkor kattints ide a feliratkozáshoz.

Ha szimpatizálsz a hírlevél tartalmával, kérlek küldd el 2-3 ismerősödnek, akiket szerinted érdekelhetnek a jelentések.

Jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok,
Ez itt egy kísérleti hírlevél, amit egyelőre csak úgy nektek írok, direkt címzéssel. Csak azoknak küldöm, akikről feltételezem, hogy érdekelheti őket.

Ez egy válogatás abból, amit az elmúlt héten figyelemre érdemesnek találtam az interneten. Összesen 5 link, pár perc az egész. 

1. Jövőkór 200727

A legutóbbi Jelentés óta a hipervalóságot leginkább meghatározó esemény a magyar kibertérben egyértelműen az indexes újságírók “zrínyis kirohanása” volt. Szerintem nagyjából minden fontosabb cikket elolvastam ezzel kapcsolatban, aztán nemrég visszahallgattam az ominózus pénteki nap után következő első hétfőn sugárzott Jövőkórt, amiben a műsorvezető Varga Gergő volt az, aki az igazán lényeges aspektusairól beszélt annak, hogy mégis mit jelent az, hogy a magyar internet napi oldalletöltéseinek felét adó Index.hu a jelenlegi formájában lehúzta a rolót. A másfél órás “talking head” rádióműsorból kiírtam ide nektek az egyik legerősebb részt:

“Azt tudjuk, hogy az Index eléggé szemet szúrt, mert az önkormányzati választás után elterjedt az a magyarázat a kormányzaton belül, hogy a Borkai-botrány csak azért égett rájuk, mert az Index megemlítette az Ördög Ügyvédjét, és különben nem jutott volna el azokhoz a szavazókhoz, akik végül ellenük szavaztak, és emiatt elvesztették például Budát, ami elképzelhetetlen, de mégis megtörtént. Namost, nem tudom, hogy hány fideszes okosember hallgatja a Tilos Rádiót, gondolom nem sok, de valaki magyarázza már el nekik, hogy hogyan működik az internet. Azzal, hogy az Ördög Ügyvédje ilyen sztorit tálalt, ilyen tempóban, ilyen brandinggel, az azt jelenti, hogy az bizony Index nélkül is eljut mindenkihez, akit érdekel, mert pontosan megmutatta azt, amit mindenki így is sejtett, hogy nem számok és adatok alapján működik a politika, hanem történetek és életek alapján, és ez a sztori bizony eladta, hogy mi történik. Úgyhogy ezért aztán kár volt beszántani az Indexet. De valószínűleg nem is ez volt a terv, hanem az, hogy szépen, suttyomban lehalkítják, mert ugye az Indexnek az a 3-4 milliós olvasótábora, ami volt, az bizony nem Soros-katona volt, hanem ez a magyar szempontból igazán centristának mondható, módos, izé…. egy része olyan volt, na, “egyik X megy a Fideszre, még akkor is ha para, mert mégiscsak jól járunk mi ezzel a rendszerrel, nem kell annyit pattogni”. És azzal, hogy az újságírók azt mondták, hogy semmilyen beleszólást nem hagynak, azzal kettő nagyon durván eltérő kapitalizmus-elképzelés találkozott – ez az én olvasatom, nyilván nem az övék – a nyugati, érett, magát biztonságban érző nagytőke (vagy akár a dél-koreai is, sok szempontból), az azért olyan, hogy az a kultúra, amit az finanszíroz, habár nem is durván kommunista, de vannak benne anitkapitalista jegyek, vagy az uralkodó osztálynak a kritikája…, érted. Nem csak az, hogy egymással versengő gazdasági csoportok a saját vicces embereiket ráuszítják a másikra, hanem van egy ilyen általános hangulata az egésznek, mert nem érzi magát fenyegetve attól, ha kiröhögik. Érted? Betonbiztos. Ott van többszáz éve, mióta fejlődik a kapitalizmus, nyugodtan van. Megvan. A magyar nagytőke, ez az új nagytőke, ez az izé… Dallas-turbó, EU-s pénzes, felnyomott, ez meg, ez…. nem tudom, mitől retteg ennyire! Oké? Tényleg nem értem, miért nem tűrik el, hogy van egy lap, aminek az olvasói még néha rájuk is szavaznak. Ami kritizálja őket, ami megmutatja, hogy “ezek b#zmeg bunkók”. Ezt nem tűri el. (…)

Tehát, hogy az Index, aminek a krédója, amit sosem kellett kimondania, de az egész működése, ha megfigyelted a cikkeket, azok hangvételét – persze, mindenkit fikáztak, de arról szól, hogy volt itt egy másik kapitalizmusnak az ethosza: “ha az ember szorgalmas, ha ügyes, ha jó az ízlése, ha járt Nyugaton, ha ismeri a módit, ha ezt így meg tudja csinálni jól, akkor érvényesülhet.” És ezeket a dolgokat emelték ki, amik szerintük jók, és ehhez mérten fikáztak le igazából mindenkit, aki nem felelt meg ennek. És minden olvasójuknak…. az az irodista-hadsereg, azok a kisvállalkozók, a nyugatra szakadt emigránsok… (most volt egy cikkük arról, hogy ki hogyan él meg a válságban, vállalkozókat szólaltattak meg, mert ezek voltak az olvasóik) – ezek az emberek hittek abban, őszintén hittek abban, hogy lehetséges egy másik, vállalkozó kapitalizmus, és ha mindenki ezt csinálja, akkor majd nagykirály lesz az élet. És erre… tehát nem az van, hogy a fideszes nagytőke eltiporta a vele szembenálló kommunista ellenállást. Gyakorlatilag nincsenek Magyarországon kommunisták, ismerem az összeset. Ez nem egy létező veszély. Hanem hogy “lehet más a kapitalizmus”, ezt törölték el. Nem! Nem lehetsz független, vállalkozó szellemű, érdemből érvényesülő, stb.

Az én alapállásomból nem tudom felfogni, hogy ez miért érte meg. Miért gondolták, hogy ez lehetséges? Miért mész neki, és köpsz bele a kávéjába Magyarország legnagyobb fogyasztói szegmensének? Szóval ezt tuti, hogy nem így akarták és nem így gondolták végig: valamelyik macher túltolta a biciklit, és onnan tudod, hogy elrontották, hogy milyen gyorsan megindult ez a nagyon alpári szöveg arról, hogy a Dull a Dobrevvel egyeztet. Tehát, hogy egyből előveszik a Gyurcsányozást. Mert félnek attól, hogy az Indexen keresztül rájuk jövő egy vagy kettő X, az most ellenük fog fordulni, és jogosan félnek tőle, mert nemhogy ellenük fog fordulni, hanem azok az arcok vagy újságokat fognak előfizetni, vagy pártokat fognak finanszírozni, amik ellenzékiek lesznek. Tehát ezt nagyon mélyen elszámolta valaki. (…)

Tehát ha távlatilag figyeli ennek az országnak a mozgásait: Buda lelécel a Fidesztől, most legutóbb a Pilisben egy sóbánya miatt, ha jól emlékszem, most ami történik Tatán, ami történt Gödön, ami történik a bulinegyedben. Most történik meg az, ami a “Polgári Magyarország” vágyálma volt, az “öntudatos, magáért kiálló állampolgár”: az így elkezdett járni. És a politikai machinátorok, meg a PR-spin doctorok meg az egész gyíkember-iparág harminc éve magyaráz arról, hogy “a választók többé már nem párthűséggel rendelkeznek, hanem mint egy éttermi menün, arra szavaznak, aki az érdekeiket képviseli.” Hát most megérkeztek. Nagyon sokan vannak, és nagyon-nagyon mérgesek, és nem szerették feltétlenül az Indexet, de olvasták, mert abból kapták meg azt az ILLÚZIÓT, hogy ők tudják, hogy mi folyik a világban, hogy mi folyik Magyarországon, amitől tájékozottak lettek, amitől lett témájuk az esti sörözéshez, amiért nem unalmas vállalkozók lettek végülis, hanem “világra nyitott, gondolkodó individuumok” tudtak lenni. EZT rántották ki alóluk.  Ezek az emberek most ülnek a sötétben, és ma…, ma egy nagyon-nagyon hosszú munkanapjuk lehetett mindezeknek, amikor két Excel tábla és két customer database meg két ügyfél között még az Indexet se tudod megnézni. (…) Ez a veszteség nem egyszerre jelentkezik, hanem minden nap, tizenöt percenként. “

Huh.

Bevallom, elég nehéz ezután más vizek medreit taposva most más linkeket ajánlani, valahogy mindent olyan súlytalannak érzek most, a fentiek nyomán. Dehát a mederjárás nem egy érzelgős műfaj. Menjünk hát tovább, leszegett fejjel, a kavargó, iszapos sötétségben.

2. The ‘Awesomeness’ Factor, a Renaissance for Curated Newsletters, and the Right Content Frequency

“Building something of value is becoming more and more of like a legit ranking signal.”

Írónak tartom magam, nem marketingesnek. Az én szívemben mindig a tartalom értéke az első, nem a konverziós ráta. Továbbá a technológia-kritika mellett azért az utópiát is látom magam előtt, hogy milyen is lehetne a világunk, ha nem dopaminfüggő majomhordákként viselkednénk benne, hanem kicsit divatosabb lenne a jobb (nem “kényelmesebb” hanem “érdemesebb”) élet élésére való törekvés. És én hittem a “jóindulatú óriás” mítoszában, én akartam, hogy a végén a Google igenis az emberiség barátjaként legyen majd rögzítve a legnagyobb könyvben, mégha ezt a vágyképet már el is kellett engednem.  Ezért él mégis még bennem a remény, hogy a keresőmotorok fejlesztésében el fogunk jutni oda, hogy a kereső egyre pontosabban meg tudja állapítani, hogy az ember számára, aki beírta a keresőkifejezést, mi a valóban legértékesebb tartalom, és azt fogja az első helyre rakni.

A vicc az, hogy a Google mindig is elég jól állt a SEO-mágiával szembeni lépéselőny megtartásában. 

Ebből a linkelt beszélgetésből kiderül az egyik válasz arra, hogy miért fogtam bele én is a hírlevél-írásba, és miért lesz ennek erre nagyobb szerepe, méghozzá mindenképpen nagyobb, mint amekkora potenciál rejlik még például a Facebook vagy az Instagram platformjaiban a további fejlődésre. Az a predikcióm, kedves Olvasó, hogy te is egyre több hírlevelet fogsz olvasni ezen kívül, úgyhogy nem árt ha beállítasz nekik egy filtert a leveleződben, hogy külön legyűjtve lásd őket – lehetséges, hogy ez lesz a közeljövőben a tájékozódás legjobb módja, mégiscsak. Pedig te is azt hitted pár éve, hogy spam, és szemét, és lejárt lemez, és “senki nem olvas e-mailt”, vagy nem? Mert én elhittem ezt, de a trend megfordulni látszik. A kuráció, a hiteles, személyes válogatás ereje úgy tűnik, lebírja az ajánlórendszeres algoritmusokat , amelyek a közösségi média- és tartalomplatformok üvöltő káoszának mélységeiben pörögnek.

3. To Fight Disinformation, We Need to Weaponise the Truth

“The most dangerous form of cyberwar is the accelerating war to hijack our minds and belief systems”

Nem úgy néz ki, hogy a fejlett világban ügyek mentén fog valaki választásokat nyerni, vagy bármilyen legalább nemzetállami szintű kérdéshez politikai támogatást generálni. A demokrácia eltörött. Jelenleg kiberháborút kell vívni a politikai győzelemért. 

“Researchers from the Computational Propaganda Research Project at the Oxford Internet Institute have found evidence of organised social-media manipulation campaigns in 48 countries in 2018, up from 28 in 2017. And they have found that political parties and governments have spent more than $500 million on the “research, development, and implementation of psychological operations and public opinion manipulation over social media” since 2010. Based on the undoubted success of these attacks, I predict this figure will increase to over $2bn in 2020.”

A Cambridge Analytica jelezte, hogy a dzsinn kijutott. Ünnepelhetnek az akceleracionisták, mert lehetetlen mértékű politikai akarat kellene ahhoz, hogy a közélet valamelyest ismét kapcsolódni tudjon az elsődleges valósághoz (evés, ivás, tető, fűtés, oktatás, egészségügy, népjólét), és hogyan is gyűlhetne fel az akarat ekkora tech tőke ellenszélben?

“In 2020 we will realise that, to fight disinformation, we will need instead a Manhattan Project for truth.” 

A szerző önkéntes tényellenőrző hálózatok szerveződésében látja a lehetséges menekülési irányt. Megmosolyogtató még leírni is.

4. Dark Ages of the Web

Nagyon király, nagyon látványos, nagyon vicces, nagyon könnyed internet-felhasználóifelület-történelmi áttekintés, ha jól emlékszem a Mito hírlevelében találtam.

5. How Whales Change Climate
Gondolom sokan láttátok már azt a régi, szupervirális NatGeo videót, ami arról szól, hogy változtatták meg a farkasok a folyók járását a Yellowstone Parkban (ha mégsem, akkor kötelező)

Na ez a videó a folytatás, bálnákkal.

Komplex dolog a természet, többet kéne kérdezni, mielőtt lövünk, azzal járna jobban mindenki.

Ez volt a mederjárók hetedik jelentése.

A korábbi jelentéseket itt találod. Ha nem szeretnél további jelentéseket kapni, jelezd egy egyszavas maillel, és azonnal töröllek a listáról.

Jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok,

Ez itt egy kísérleti hírlevél, amit egyelőre csak úgy nektek írok, direkt címzéssel. Csak azoknak küldöm, akikről feltételezem, hogy érdekelheti őket.

Ez egy válogatás abból, amit az elmúlt héten figyelemre érdemesnek találtam az interneten. Összesen 5 link, pár perc az egész. 

Eddig 5 szám jelent meg, a régebbieket itt lehet elolvasni. Ha nem szeretnél több ilyet kapni tőlem, csak írj annyit válaszban, hogy “off”.

Akkor tehát, e tiszteletkörök után: merülés!

1. Elképesztő méretű átverős hackertámadás zajlik éppen az interneten
A hét legnagyobb jelentőségű eseménye ez a masszív, precedens nélküli Twitter hack, ahol a bolygó legnagyobb követői táborral rendelkező hírességeinek twitterjén (több, mint 100 accounton) megjelent egy scammer tweet. 

Az egyik legfurább elem ebben a sztoriban, hogy miért ilyen elképesztően bénán használták ki ezt a pillanatnyi, de iszonyatos információs hatalmat a hackerek: alig 100 ezer dollárt csaltak össze így. Ráadásul az elemzők szerint a bitcoin nem annyira nyomonkövethetetlen, mivel pont, hogy egyedi azonosítója van mindegyik “érmének”, ezért jó eséllyel el is fogják kapni az elkövetőket. 

A másik vonzata ennek az, hogy hogyan tud innentől nyugodt lelkiismerettel bárki Twitterezni. Mi van ha mondjuk nem egy béna csalásra, hanem felforgató politikai üzenetek elhelyezésére használják a hacket? A tulajdonosok ki voltak zárva a saját accountjukból egy darabig. Milyen infókat szipkáztak ki az elkövetők a DM-ekből (direkt üzenetek, mint a Messenger)?

A harmadik jelentőség, hogy ez nem egy klasszikus “hack” volt, hanem valahogy sikerült az adminfelületet kezelő emberekhez eljutni /befolyásolni őket, tehát ez az a típusú csalás, amikor a nagymamát felhívják, hogy azonnal utaljon pénzt, mert bajban van az unokája. 

Ez még pár hétig sztori lesz, remélhetőleg kijönnek majd mélyebb elemzések hamarosan.

2. BUDAPEST – Parliament: No rule of law conditionality

Kedden a Parlament felszólította a Kormányt, hogy akadályozza meg azt, hogy az EU “jogállami” keretek fenntartásához kösse a támogatások kifizetését, ami esszenciálisan azt jelenti, hogy az EU diktatúrákat nem szeretne támogatni. Ezt politikai ideológiai feltételnek nevezik ők (mármint mi, a minket képviselő magyar Parlament). Pedig ez egy teljesen technikai dolog, más kérdés, hogy hogyan és milyen jogi keretek között lehet empirikusan eldönteni azt, hogy egy nemzetállamban jogrend uralkodik -e? (vagy esetleg inkább neoliberális feudalizmus) Új horizontjai ezek a politikai jogfilozófiának, a tét meg kábé az EU, mint koncepció túlélése.

Elég érdekesnek találom amúgy a közleményben azt az elemet, hogy a Kormány biztosítani fogja, hogy a “pszeudo-civil szervezetek” ne jussanak EU-támogatáshoz, ezzel felmelegítve a pár évvel ezelőtt Ökotárs – Norvég Alap műbalhét. Mivel a civil szervezetek jellemzően azzal foglalkoznak, amivel a nemzeti kormányok nem akarnak vagy nem tudnak, vagy nem elég jók benne, ezért minden civil szervezet politikai tevékenységet folytat (végülis minden lehet politika, nem?). Itt megint egy filozófiai hullámtöréshez érkezünk, mert ugye az EU nem CSAK nemzetállamok költségvetésébe utalja bele a pénzét, hanem önkormányzati és civil programokat és vállalkozásokat és cégeket is direktben támogat, ugyebár, hiszen demokratikus keretek között működő társadalmakban nyilván tökmindegy, kinek megy a lóvé, mindig “jó helyre megy”, mindegy, hogy ellenzéki, kormánypárti, kék vagy piros, ipari vagy öko. Persze ha a támogatások célzottan segítik az ellenzéket, akkor az beavatkozás az ország belügyeibe – de csak akkor, ha ez a támogatás nagyobb mértékű, mint amit az adott ország kormánya kap, nem? 

Nem szoktam amúgy mindig ennyit papolni a linkekről, ez most egy ilyen hét. 

3. A Letter on Justice and Open Debate

A negyedik számban kitértem arra, hogy milyen teljesen elképzelhetetlenül irreális boszorkányüldözések zajlanak már a legnevesebb amerikai egyetemeken és szerkesztőségekben, a gyakran “PC-terror”-ként jellemzett társadalmi hiperkorrekciós jelenség keretében, tényleg nagyon para. Ez a nyílt levél az ellenreakció egyik első manifesztuma, amiben számottevő kortárs gondolkodók állnak ki a józanság mellett. 

“The way to defeat bad ideas is by exposure, argument, and persuasion, not by trying to silence or wish them away.”

Rémisztő, hogy ezt nyílt levélben kell leírni 2020-ban, de baszki, itt tartunk.

Pár számomra ismerős név az aláírók között: Margaret Atwood, Chomsky, Malcolm Gladwell, Fareed Zakaria… 

4. Court Rules Facebook Widgets Can Be Considered Wiretaps

 Újabb elkésett és bágyatag próbálkozás a tech óriások megzabolázására. 

“Or put another way, if you’re browsing around a site where there might be a little hidden widget quietly tracking who you are and the actions you take and then sending that data somewhere else, well, that sure does sound a lot like the wiretapping of yesteryear, just put under another name.”

5. Locust outbreaks: Crop-killing swarms spotted across three continents

A bibliai csapások nagy rajongójaként hónapok óta lelkesen retweetelem, hogy mi a helyzet az óriási afrikai sáskajárásokkal. Ebből a július eleji videóból kiderül, hogy a sáskarajok megjelentek Ázsiában és Amerikában is, és Afrikában még mindig tombolnak. 

Ez volt a mederjárók hatodik jelentése.

A korábbi jelentéseket itt találod. Ha nem szeretnél további jelentéseket kapni, jelezd egy egyszavas maillel, és azonnal töröllek a listáról.

Jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok,
Ez itt egy kísérleti hírlevél, amit egyelőre csak úgy nektek írok. Ez egy válogatás abból, amit az elmúlt három hétben elém vetett az internet. Összesen 5 link, pár perc az egész. 

Az első link sürgős! Csapjunk is bele.

1. Szolgalelkű óriások

Ma éjfélig még meg lehet nézni online ezt az egyébként szimpla, de a végére azért egy kicsit meglepően szép, teljesen magyar gyártású dokumentumfilmet, ami a haszonállatként tartott, thaiföldi elefántokról és az etikus (?) elefántparkokról szól. Óriási a hype, az alkotók már voltak Balázséknál meg a Mokkában (tehát biztos jó), és sorra válogatják be a filmet a nemzetközi dokufesztiválok versenyanyagába. Szerintem érdemes megnézni. Az egyik alkotóval, Csapó Andrissal itt készítettünk podcast interjút, ha valaki megismerkedne a film előtti életével. 

2. What is Liquid Lens Technology?
Jönnek a folyékony lencsék. Általában elmondható, hogy hatékonyabb a munka, ha mozgó alkatrész nem szükséges hozzá. A folyékony lencse nyilván gyorsabban és pontosabban képes fókuszt váltani, mint egy tokban forgó szilárd lencse. Idén már jönnek a konzumer termékekben is.

3. Buffer Is Moving to a 4-Day Workweek for the Rest of 2020

Egyik kedvenc szolgáltatásom a Buffer volt, amíg foglalkoztam közösségi média menedzsmenttel. Figyelem a dolgaikat mert elég progresszív csapat (full remote dolgoznak már vagy 6-7 éve), és most bevezették a négynapos munkahetet. Óriási megfejtések nincsenek ebben a beszámolóban, mondjuk nekem az tetszik, hogy még úgyis sikeres lett az első egyhónapos teszt, hogy:

– nem az volt, hogy akkor péntek off, hanem szinte mindenkinek összevissza volt, hogy melyik napon nem dolgozik- elfelejtettek kalkulálni a teljesen nemzetközi csapatban a különböző országok különböző nemzeti ünnepeivel (amiket ezek szerint figyelembe vesz a globális remote céges kultúra, ez önmagában is érdekes nekem), amikben a május pont, hogy bővelkedett, fokozva ezzel a káoszt

Hát itt tart a munkaerőpiac élesebbik széle, 2020 nyarán.

4. Nyáry Krisztián: Csakhogy (avagy a magyar rabszolgahajó és az elnyomók szobrai)

Elképesztő sztori a XVII. századi magyar rabszolgákról, akiket egy holland admirális szabadított ki a gálya gyomrából, illetve a fantasztikus, itthon és Szlovákiában is ünnepelt magyar filantrópról, aki amúgy odajuttatta őket. És maga a történet csak kontextus a “nemzeti hősök”, mint kulturális fogalom helyéről világunkban, hiszen tökéletesen ábrázolja, hogy 400 évvel ezelőtt élt emberek életének értékelése mindig menthetetlenül relatív. Szuperjó anyag, ami remekül passzol a Qubit cikkéhez a kulturális relativizmus filozófiai aspektusairól (ugye ez most a Kolumbusz meg Churchill szobrok, de igazából mindenféle szobrok döntögetése miatt aktuális téma), és amit most nem linkelek, mert egyébként nekem nem tetszett.

5. Personal finances – the flashback

Valamiért felmerült bennem a kérdés a napokban: ugyan mi lehet most Sasvári “Angelday” Józsival? Örömmel láttam, hogy a Plastik, meg-megfogyva, és angol nyelven, de még mindig nem megtörve hirdeti tovább az igét, viszont az aktuális posztok átfutása után valahogy az archívum legelején találtam magam, ellenállhatatlanul átsodródva a nosztalgia fekete lyukának eseményhorizontján. Az egész 2006 májust (a blog egyébként ennél jóval régebben indult, de ez az iteráció csak idáig nyúl vissza) elolvasva arra jutottam, hogy József mai szemmel is tényleg jól írt, és hogy továbbra is fájóan hiányolom a kétezres évek blogkultúráját, és nem hiszem el, hogy ez a közeljövőben nem fog másodvirágozni, csak más formában (ennek vannak jelei, de erről majd jövő héten). Ez a tizennégy évvel ezelőtti blogposzt arra emlékszik vissza, hogy a nagyjából 15 éves Józsi, Baján, a 90-es évek elején, hogyan kezdett el spontán érdeklődni a pénzügyi tudatosság iránt. Van benne félfamentes rajzlap meg Bonanza Banzai-jeles mignonok.

A mederjárók korábbi jelentései itt olvashatók.

Jó hétvégét mindenkinek!

“Függöny.”

Sziasztok,

Ez itt egy kísérleti hírlevél, amit egyelőre csak úgy nektek írok. Ez egy válogatás abból, amit az elmúlt két hétben elém vetett az internet. Összesen 5 link, pár perc az egész.

Kezdjük a legfontosabbal: robotfutárok!

1. Colombia: Remote-controlled robots deliver food during COVID-19 outbreak in Medellin

Oké nem robot, hanem távirányítós kis doboz. Mondjuk ez a sebesség nem sokkal haladhatja meg a sétatempót, de attól még izgalmas.

2. Plastic Rain Is the New Acid Rain

A Wire riportjából kiderül, hogy a mikroműanyagok teljesen és tökéletesen “körbeértek” a bolygón, tehát ott vannak mondjuk a Yellowstone nemzeti park csobogó patakjában, a vietnámi dzsungelek mélyére ömlő monszunesőben, az aggteleki karszt cseppköveiről csorgó cseppekben, az óceán alján, a sarki jégben, mindenhol. Bennünk is. Nem lehet tudni, hogy milyen hatása lehet ennek a szervezetünkre és az élővilágra. És ennyi a sztori.

3. The American Press Is Destroying Itself

Ha csak a fele igaz annak, ami ebben a cikkben van, akkor Matt Taibbi egy nagyon bátor fazon és ez egy nagyon fontos cikk. Az az igazság, hogy némi szkepszissel álltam ahhoz, amikor egyesek a progresszív, “kultúrbaloldalt” kritizálják azzal, hogy militáns és hisztérikus antirasszista, “social justice warrior” túlkapásokkal terrorizálják a közéletet, éppen ezért teljesen kiakadtam ezen a cikken. Ilyenek vannak benne:

“… it’s established now that anything can be an offense, from a UCLA professor placed under investigation for reading Martin Luther King’s “Letter from a Birmingham Jail” out loud to a data scientist fired* from a research firm for — get this — retweeting an academic study suggesting nonviolent protests may be more politically effective than violent ones!”

Tehát ha RETWEETELED azt, hogy egy kutatás szerint az erőszakmentes tüntetés hatásosabb a célok elérésében, mint az erőszakos tüntetés, akkor rasszista vagy. De ez még “csak” egy kutatóval történt, a cikk igazából arról szól, hogy egészen infernális hangulatok alakultak ki az amerikai sajtó legpatinásabb szerkesztőségeiben. 

Dehogy közben meg teljesen felfoghatatlan őrültségek történnek, bár Taibbivel szemben az ilyesmikhez engem a magyar közélet már hozzászoktatott:

“Each passing day sees more scenes that recall something closer to cult religion than politics. White protesters in Floyd’s Houston hometown kneeling and praying to black residents for “forgiveness… for years and years of racism” are one thing, but what are we to make of white police in Cary, North Carolina, kneeling and washing the feet of Black pastors? What about Nancy Pelosi and Chuck Schumer kneeling while dressed in “African kente cloth scarves”?

There is symbolism here that goes beyond frustration with police or even with racism: these are orgiastic, quasi-religious, and most of all, deeply weird scenes, and the press is too paralyzed to wonder at it. In a business where the first job requirement was once the willingness to ask tough questions, we’ve become afraid to ask obvious ones.”

A végeredmény az objektivitás halála, és végül a sajtó a szabadságjogok félreértelmezett védelmében felzabálja magát: “It’s been learned in these episodes we may freely misreport reality, so long as the political goal is righteous.”

Magyarországról nézve persze ezek szinte nevetséges dolgok, de totális, orwelliánus disztópiákat vízionálhatunk kirajzolódni, ha ezeket a trendeket egyszerűen csak egyenesen folytatva húzzuk tovább a vonalat a jövő felé.

Még egy utolsó idézet:

“Meanwhile, the Philadelphia Inquirer’s editor, Stan Wischowski, was forced out after approving a headline, “Buildings matter, too.”

4. Kettészakadt ország: gondolatok a koronavírusról!

Papp Gábor blogjában azt bírom, hogy elvileg itt is “digitálmarketing” (SEO) a fókusz, de igazi oldschool blogger módjára véleményújságírást is olvashatunk hasábjain. Ebben a posztban (jóval finomabban) azt fogalmazza meg, hogy talán először kussolni kellett volna, mielőtt tényleg mindenki, akinek akár csak egy nyüves Facebook-oldala van, “tanácsokat” meg “segítséget” kínál fel a vírushelyzet miatt másoknak.

5. Nerhotel

A K-Monitor összerakott egy térképet, amin országosan feltünteti az erős politikai kapcsolatokkal rendelkező helyeket, szolgáltatókat, hoteleket, éttermeket. Ez egy jó eszköz lehet azok számára, akik sportot űznek abból, hogy az ilyen helyeket elkerüljék. Van egy ilyen “witchhunt” hangulata a projektnek elsőre, de a demokratikus működésben azért nem teljesen ördögtől való egy ilyen kezdeményezés, a “Mi ez?” szekcióban le is írják ezt. 

Köszi szépen a sok számot, amit visszaküldtetek az előző jelentésre válaszul. Lesz eredménye. 

A mederjárók korábbi jelentései itt olvashatók.

Jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok,

Ez itt egy kísérleti hírlevél, amit egyelőre csak úgy nektek írok. Ez egy válogatás abból, amit az elmúlt héten elém vetett az internet. Összesen 5 link, pár perc az egész.

1. Viktor azt mondta, „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”

Nem túlzok nagyot azzal, hogy igazából velem Ángyán József vidékstratégiája miatt bontottak szerződést 2011 tavaszán, az akkori munkahelyemen, mert vidékfejlesztési kommunikációs referensként azt hittem, az a dolgom, hogy tudósítsak róla. Kishantosra még elmentem demonstrálni, a Parlament elé már én sem. Nem kísérlem meg megindokolni, hogy ez miért fontos téma, igazából szerintem ennél kevés fontosabb dolog van. Az interjú mindenesetre remek, olvasmányos cucc. Jó hosszú is, persze.

2. Lahmacun Rádió

Nagyon fura rádió ez, néha elviselhetetlen, néha kurvajó, általában érdekes. Alteros magyar fiatalok csinálják, van stúdiója is. Kicsit ilyen “a milleniálok Tilos Rádiója” fílingje van. 

3. “Hűtőztem egy ideig (értsd: frigós kamion), és amit ott láttam, az lebaszta a gépszíjat nálam”

Ez elvileg egy YouTube komment linkje, a valóságban a videót nyitja meg, lejjebb tekerve “highlighted comment”-ként láthatjátok ezt a kommentet, amit a mederjárók jelentésre érdemesnek ítéltek. Valóságunk a frigós kamion vezetőfülkéjének sajátos perspektívájából.

4. dguttenfelder fényképei Minneapolisból

Múlt hétvégén még nem látszott, hogy e hét végére egész Amerika lángolni fog, és ez lesz a hét meghatározó médiaeseménye a Space X launch mellett. Mindenesetre Guttenfelder fotói szerintem így is tudnak valami pluszt, úgyhogy annak ellenére megmutatnám őket nektek most, hogy azóta a csapból is fekete négyzetek folynak már.

5. Ákos dalszöveg-generátor.

‘Nuff said.

Ha idáig eljutottál, kérlek csapj a válasz gombra és nyomj 1-es, 2-es, vagy 3-ast a Küldés előtt, az alábbi kódnak megfelelően:

1 – “Kösz, hogy írtál! Összefutunk valamikor?”

2 – “Jó ez a cucc, miket csinálsz még mostanában?”

3 – “No para, de ne küldj nekem több ilyet plz. Köszi!” 

Jó hétvégét mindenkinek!

A mederjárók első jelentése itt olvasható. 

A mederjárók második jelentése itt olvasható.

Sziasztok,

Ez itt egy kísérleti hírlevél, amit egyelőre csak úgy nektek írok. Ez egy válogatás abból, amit az elmúlt héten elém vetett az internet. Összesen 5 link, pár perc az egész.

1. The Most Fascinating Profile You’ll Ever Read About a Guy and His Boring Startup

Stewart Butterfield egyszerre a Flickr és a Slack alapítója. (hagyok időt, hogy ezt a tényt a helyén tudjuk kezelni).

Fiatalabb olvasóink számára idéznék a cikkből, hogy mi is volt a Flickr:

Ez volt a világon az első fényképmegosztó alkalmazás. Egyben ez volt az első social network funkciókkal bíró szolgáltatás is, amiben be lehetett egymást jelölni és követni, különböző csoportokba rendezve megosztani a fotóinkat egymással, és ez volt az első igazi olyan web 2.0 szoftver, aminek nyitott volt az API-ja, vagyis külső partner is fejleszthetett hozzá appokat. Ők használtak először egygombos autentikációt is. Ezek ma mind alap dolgok, és tökéletesen forradalmiak voltak a Flickr idejében.

Azért nem hallottatok róla sokan, mert megvette a Yahoo, és azonnal úgy beleállt a földbe, mint a gerely.

A Slacket a cikk írásának idején, 2014-ben, véletlenül ismertem már, mert egy húszéves székely zsenigyerek, aki virtuális ügynökséget akart építeni, meghívott rá. Arra azért nem gondoltam volna, hogy pont a Slack lesz annyira hétköznapi 2020 tavaszára Magyarországon is, mint mondjuk a Messenger vagy az e-mail. Jelenleg 4 Slacken vagyok fent, mindegyiken a munkám miatt.

Az a durva, hogy a Flickr is és a Slack is egy-egy teljesen elvont, koncepciójában teljesen újszerű videójáték fejlesztése során keletkezett. Butterfield játékai nem lettek sikeresek, nem is nagyon készültek el, de a funkcióik továbbéltek ezekben a hiperfontos szoftverekben.

A cikket egyébként nem csak emiatt osztom meg veletek, hanem mert nagyszerűen van megírva. A szövegíró workshopomon is oktatom azt a technikát, ahogy az elején belezoomol egy részletbe az újságíró: Steward zsíros csirkét kajál azon az asztalon, ami egyébként boncasztal volt még nem sokkal ezelőtt, mielőtt megvették volna az éppen építés alatt álló Slack-iroda számára.

Utána felépíti az egész kontextust, aminek a vége felé exponálja, mennyire keresett, mennyire hype termék a Slack, majd az egészet lezárja a nyitóképre visszavágással:

 “Interested parties have made interested inquiries as to whether or not he’s ready to sell the business outright. There’s money in the air. You can smell it. Or, maybe, that’s just chicken fat.”

És bumm, bevezetés vége, indulunk a nullpontra: kezdődik a főhös biográfiája, amiben könnyedén és mellékesen vannak elvetve jobbnál-jobb sztorik, mindezt ilyen pofátlan gonzo stílusban megírva, amikor az újságíró is vállalja a (sarkos) véleményét sok lényeges kérdésben.

Hibátlan cucc, klasszikus amcsi riportírás, amilyet itthon nem látsz, mert sok idő, tehát sok pénz megcsinálni egy ilyen anyagot.

2. Cool Electronics and Recover the Heat

Kutatók létrehoztak egy zselét, amivel be lehet vonni olyan tech cuccokat, amik erősen melegednek (laptop- és telefon akkuk pl), és a zselé a termelődő hőt elnyeli és áramot fejleszt belőle. 

3. How I Tricked My Brain To Like Doing Hard Things

Ezt a videót szerintem sokan láttátok már, mert biztosan nagyon ajánlja mindenkinek a YouTube, iszonyat hype. Pedig rémesen egyszerű, és csupa olyasmi van benne, amit egyébként szerintem többnyire tudunk, de… valahogy annyira zseniálisan összeáll benne az, hogy milyen hatással van az életünkre a dopamin, eleve a függőségre való hajlamosság. 

Nagyon logikusan és praktikusan mutatja be, hogyan érdemes hozzáállni a kérdéshez, szerintem az elmúlt 10 év “productivity” és “önfejlesztés”-irodalmi termésének LÉNYEGE benne van ebben az egyetlen kis videóban. 

4. Mi az a Robot Podcast?

Ez valószínűleg csak nekem vicces igazán, de megkapónak találom, hogy egy hírgyűjtő weboldal algoritmusa leválogatja a híreket és automatikusan felolvassa őket. Vagyis ez egy napi híreket összefoglaló podcast, ami emberi közreműködés nélkül készül, end to end.

Persze akadnak hibái, de ez a bája is.

5. Coronavirus Genome

A végére egy aktuális XKCD:

Köszi mindenkinek a kedves visszajelzéseket az első Jelentéssel kapcsolatban!

Ha bármilyen gondolatod támadt ezzel a maillel kapcsolatban, kérlek csapj rá a Reply gombra.

A mederjárók első jelentése itt olvasható.

Jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok,

Ez itt egy kísérleti hírlevél, amit egyelőre csak úgy nektek írok. Ez egy válogatás abból, amit az elmúlt héten elém vetett az internet. Összesen 5 link, pár perc az egész.

1. Nem a rebootra készülnék

Nagy-Józsa Dorottya a Y2Y Coaching alapítója, szórakoztatóan szikár stílusban hívja fel a figyelmet arra, hogy a karantén vége nem azt jelenti, hogy újra megnyomjuk a Pause gombot, és minden megy tovább, hanem akár teljesen más attitűdökkel kell és lehet számolni az üzlet világában is, és így is érdemes tervezni.

2. „Együtt még sosem voltunk ennyire magányosak”

Ebben az interjúban azt találtam érdekesnek, hogy miért tűnik szinte reménytelennek az, hogy a tökéletesen lényegtelen dolgok (pl. foci vébé, tömegkultúra) szintjére emelkedjenek a valóban fontos ügyek a diskurzusban, és hogy mi van a jelenség mögött. 

“Ez a globalizált biztonságérzet mindig is hamis volt, és eddig is csak a tömegkultúra tartotta életben. Mi fenyegeti igazán a jövőt? A vírus vagy a klímaváltozás? Nem is lehet a kettőt összehasonlítani. Európában 800 ezer ember hal meg egy évben légszennyezettség miatt. Általában eszünkbe se jut.”

3. Terra Nullius

A nagyszerű sci-fi szerző, internet-semlegességi aktivista és Boing Boing-alapító Cory Doctorow esszéjében több izgalmas gondolat is van, például, hogy mi a probléma azzal az elvvel, hogy a világra “nyersanyag”-ként tekintünk, amit a “munka” tesz értékessé, és ezért kell jogdíjat fizetni a Beatles-hangminták felhasználása után, viszont a Beatlesnek nem kellett jogdíjat fizetnie a karibi poliritmiák felhasználása után. Illetve néhány népirtás is bekövetkezett e szemlélet hatására. 

Vagy, itt van ez a remek levezetés az eszmék, ötletek, találmányok emergens jellegéről:

“For example, thinkers as far back as Da Vinci observed the flight of maple keys, considered the action of a screw, and sketched something that looked like a helicopter. But the helicopter couldn’t be made until there were breakthroughs in metallurgy, aerodynamics, engine design, etc. The closer those other fields grew to a helicopter-ready state, the more obvious helicopters were, so the pace of helicopter attempts only increases as the adjacent possible draws nearer. Once the conditions for helicopters are in place, it’s helicopter time, and so you get helicopters, everywhere, all at once.”

4. A hatékony önkormányzati klímakommunikáció alapjai

Egyik kedvenc élményem a meglepődés, és ezt éltem át, amikor ez a remekül összerakott útmutató került elém amit a jegyzo.hu weboldalon publikáltak. Szuper lett volna, ha mondjuk már úgy 20 éve ezzel a nagyon gyakorlatias megközelítéssel álltunk volna hozzá a klímaváltozás témájához. Nagyon progresszív gondolatok, amiket minden céges kommunikációban vagy közösségi kezdeményezésben hasznosíthatónak találok,  messze nem csak az önkormányzatok számára releváns. Persze mi ezt a jegesmedve-témát Ferenczi Attesszel már kibeszéltük nyolc évvel ezelőtt.

5. What are my options?

A heti indokolatlan hangosan felröhögést ez a Twitter-thread (posztok láncolata) okozta. 

Be is illesztem ide az elsőt, ami hangok kibocsájtására késztetett:

De ezek szériában, összedolgozva ütnek igazán, úgyhogy itt van még egy:

És tényleg már csak még egy, mert ez olyan metafizikai, ugyanakkor hétköznapi:

A PunHub nevű Twitter csatorna pont ilyeneket gyűjt.

Jó hétvégét mindenkinek!