 |
| Sziasztok, Ez a Susnyás Transmissions hírlevele, egy válogatás abból, amit az elmúlt néhány hétben figyelemre érdemesnek találtam az interneten. Összesen 5 link, pár perc az egész. 1. Study shows: Solar facades and solar roofs are now profitable 30-50 százalékkal kerül csak többe a megszokott burkolati megoldásokhoz képest a “szoláris borítás”, vagyis ha egy épületet teljes egészében napelemekbe csomagolunk. Az eredmény nagyjából így néz ki:  A technológia a hagyományos burkolati megoldásokhoz képesti többletköltségét néhány év alatt “ledolgozza” a megtermelt áram formájában. A “BIPV” kulcsszóra lesz érdemes figyelni ezen a téren (Building-Integrated Photovoltaics). Felújításnál is reális alternatíva, de nyilván újépítésű projektek terén a leghatékonyabb. 2. AquaGeoComponics A SmartRural21 egy települési “okos megoldásokat” gyűjtő EU pályázati program, ennek az anyagában figyeltem fel a magyar résztvevő elképesztő projektjére. A Törökkoppány (Somogy megye) településen található komplexumban az ötletgazda-vállalkozó a pár éve a magyar neten nagyot menő “akvapóniás” rendszert gondolta tovább. A lényeg, hogy élelmiszeripari hulladékon (maradék kaja menzáról? Ez nincs kifejtve) tenyészt rovarokat, és ezekkel a rovarokkal eteti a halakat. Az akvapóniában a halak trágyázzák a növényeket, amelyek talaj felhasználása nélkül teremnek. Fűtésre és áramra szükség van, ezt napelemmel és hőszivattyúval teljes egészében megoldják. A rendszer végeredményben zöldséget, halat és komposztot állít elő, ami az önfenntartáson felül profitot termel. A projektleírásban említik, hogy a rovaralapú termék annyira hype és keresett, hogy a halakat akár ki is lehet hagyni a jövőben az egészből. A lényeg az, hogy ez egy kísérlet egy olyan önellátó rendszer felépítésére, ami 1 embert foglalkoztatni is tud, és egy falusi telken megvalósítható (a projektépület kétszintes, 150 négyzetméter alapterületű, ami, hát, nem kicsi). A projekt 142.000 eurós támogatással indul, aminek a megtérülése mondjuk 20 éves távlatban is ambíciózusnak tűnik, de ez a költség csökkenhet, ha megvan a know-how és elkezd szaporodni ez a megoldás. Érdemes lenne közelebbről megnézni. 3. A Mikulás tényleg lappföldről jön, csak egy begombázott sámánról mintázták Hiánypótló anyag egy masszív végkövetkeztetéssel. Lelkiismeretesen össze van szedve, hogy posztmodern életünk katyvaszos “ünnepeinek” (magával az ünnep fogalmával is elvesztettük a kapcsolatot szerintem) ez a fantasztikus mintapéldánya milyen elemekből áll össze, és előhozza azt az elképesztő teóriát, hogy a piros-fehér szerkó a sámánoktól jön, akik légyölő galóca-teával és preparátummal hozták le a szentséget a hétköznapokba. Akinek van pszichedelikus tapasztalata, az tudhatja, hogy enyhe dózisban teljesen új és mélyebb értelmet kaphat a “szeretet ünnepe” kifejezés. De még a kéményen keresztüli érkezés is magyarázatot nyer. Egészen fantasztikus írás ez.  A pszichedelikumok egyébként a következő 5 évben jelentős dekriminalizációs hullámon fognak átesni és a terápiás használat egyre inkább teret fog nyerni, ezt csak mellékesen jegyzem meg most, az USA-ban már látszik a trend. 4. Roza: The Land Between Two Rivers: Full Film (Rojava Documentary) Észak-Szíriában van egy kisebb régió, ahol egy olyan társadalmi kísérlet zajlik, ami valószínűleg teljesen egyedi az egész világban. Bázisdemokratikus, vallási toleranciát és a nemek közötti teljes egyenlőséget és ökológiai fenntarthatóságot hirdet, szövetkezeti modellben szervezi a helyi gazdaságot, miközben kipicsázza saját területéről az ISIS-t és egy polgárháború sújtotta országban a széthullott államtól semmit jót nem várhat. Az egész onnan kezdődik, hogy a kurd függetlenségi mozgalom vezetője, Öcalan, a török börtönben levelezni kezd egy teljesen marginális amerikai filozófussal, de erről majd máskor. A filmben sincs szó erről, viszont belevisz a rojavai mindennapok sűrűjébe egy óra erejéig. (btw, inkognitó módban el lehet olvasni az NY Times cikkeit regisztráció nélkül) 5. Tanuld meg ezt a versemet Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad, vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég — és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz, és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz, s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó — memóriádból szedd elő, s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed — hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hova mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn, a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? S mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet. (Toronto, 1980) Ez volt a mederjárók tizennegyedik jelentése. Jó hétvégét és barátságos galócasámánokat az ünnepi időszakra mindenkinek! |