A Mederjárók Jelentik #010

Sziasztok,
 
Ez a Susnyás Transmissions hírlevele, egy válogatás abból, amit az elmúlt héten figyelemre érdemesnek találtam az interneten. Összesen 5 link, pár perc az egész. 




1. #030 Uj Péter – A pont az i-n: az Index és a 444 története

Az index.hu szerkesztőségének zrínyis kirohanásáról mindenképpen érdemes meghallgatni az Alapító Atya gondolatait és háttérinfóit, és erre a legjobb formátum egy több, mint kétórás portréinterjú. Egy hónappal ezelőtt jött ki az adás: még friss az élmény, még éles a fájdalom, de a médiafilozófiai okfejtések és az elmúlt 30 év törtenelme között okosan lavírozva navigál a beszélgetés a közelmúltban történteket kontextusként használva. 

Epikus tartalom, az index.hu körüli történések miatt igazi kordokumentum is, amit ezúton dedikálnék Robák Dávid barátomnak, akivel gimis korunkban a nyomtatott Népszabit szerdánként mindig igyekeztünk elolvasni, egymásnak bizonygatva, hogy Uj Péter mekkora zseni.

2. Miért hülyeség az elektromos autó? 

Hamár index.hu: Winklert én szintén nagyjából gimis korom óta követem figyelemmel (Magyar Narancs), és szerintem generációjának egyik legjobb, régen úgy mondták, “újságírója”, ma inkább úgy mondanánk, “tartalomkészítője”. Lassan fordult rá a saját YouTube-ra, mint médiaplatformra, de annál magabiztosabban. Winklerrel kapcsolatban mindig azt szoktam mondani, hogy amit most a videóiban csinál a sörökkel, azt megcsinálta egy blogon a napszemüvegekkel, könyvek formájában kutyákkal, a Narancs hasábjain nagyvárosi vadállatokkal és a profi ökölvívással, miközben Magyarország úgy ismeri őt, mint a Totalcar alapító-műsorvezetőjét. Egyszerűen néhány évente kinéz egy témát magának, és olyan szinten elmerül benne, mint a leghősiesebb mederjárók, és közérthetően, szellemesen megosztja a felfedezések élményét.

Winkler ebben a provokatív című videóban, könnyed, vlogger keretek között, de a tőle megszokott alapossággal vezeti le a gondolatait az elektromos autózással kapcsolatban, de igazán fontossá nekem a második felétől válik a videó (ezért erre az időpontra mutatva linkelem), ahol sorra veszi, hogy milyen valóban realisztikus lehetőségek állnának előttünk, ha tényleg és komolyan a klíma és az ökoszisztéma megvédése lenne a cél. És amiket itt elmond, azok nagyrészt az ökobal 20-30-40 éves ajánlásai:

> Épületeket kellene hőszigetelni, elsősorban a szegényekét, mivel jellemzően az övék a legszarabb.

> Mesterséges hús fejlesztése: az első kísérletek abszolút biztatóak, sokkal intenzívebben kellene foglalkozni a témával, hiszen az ipari állattenyésztés az egyik legsúlyosabban káros eleme a civilizációnk működésének.

> “Száz vasutat, ezeret!” – minimum a közúti teherszállítást fel kéne számolni igazából tegnapelőtt, nem pedig olyan agyrémekkel foglalkozni, mint az elektromos kamion.

> Városokban közösségi közlekedést kellene fejleszteni

> Nem kéne teljesen eszetlenül klímázni (ez a fűtésre is igaz sokszor) 

> Át kéne gondolni a luxust, kezdve a kedvtelésből tartott állatokkal – ezt így még nem is hallottam, de elég meggyőző

> Fenntarthatóbb, kisebb léptékű, lokálisabb növénytermesztő mezőgazdaság kellene

Mit mondhatnék? Kint voltam Kishantoson, Robi, nem emlékszem, hogy láttalak volna (a 444-es TBG egyébként ott volt). Ezzel csak arra akarok utalni, hogy a hetedik jelentésben már olvashattatok egy levezetést arról, hogy az index.hu mindig is az urbánus-kapitalista-neoliberális narratíva zászlóvivője volt, és ez az álláspont érthető abból a szempontból, amit a magyar médiatérben elfoglaltak. Magyarországon valószínűleg tényleg szükség volt arra, hogy valakik a progresszíót képviselő nyugatias világ felé űzzék-hajtsák a közvéleményt, és kár, hogy a vágykép értő kritikája ebbe már nem fért bele, kár, hogy a gúnyos cinizmust mindenki megkapta, aki ebbe a narratívába nem tartozott bele, még a nyugati világ mindig is létező belső (azaz nem fundamentális és rendszerellenes) ellenzékei is, mint amilyen például az ökobal, a globkrit, vagy a degrowth. 

Szóval a söröspohár nyilván félig tele van, és gusztusosan habzik fel, én tényleg nagyon örülök ennek a videónak, csak muszáj annak is hangot adnom, hogy azért már őszül az a szakáll, és bár érdekesnek találom az utóbbi 3-4 év globális mainstream zöldfordulatát, kicsit úgy vagyok vele, mint Hawkeye az Endgame-ben.

Don't Give Me Hope | Know Your Meme 


3. Secure messaging apps

Ez már többször szembejött, most meg is osztom. Ha felmerült már benned, hogy a személyes üzeneteidet nem feltétlenül szeretnéd megosztani különböző vállalatokkal, Pintér Sándorral, vagy bárkivel, aki megfizeti, akkor itt egy hasznos táblázat a lehetőségeidről. A személyes lekövetettségeink szintjével kapcsolatban nincs szükség illúziók táplálására, de ettől még nem kell direkt megkönnyíteni a dolgukat (Azoknak, haha).

4. Orly Anan – This reality is too boring for me

Éles kanyarral egy kis tartalommarketing: a héten kaptam egy fájlt We Transferen, amire már évek óta nem volt példa, és érdekesnek találtam, hogy a We Transfer milyen választ adott arra a kérdésre, hogy mi a fenét kezdjen azzal az egész landing oldallal, amire a link vezet, amit kapsz egy mailben. Innen töltheted le a fájlt, dehát egy landing oldal az egy óriási érték a net világában. Ők pedig úgy döntöttek, hogy mivel a felhasználóik nagyon nagy része a kreatíviparban dolgozik, ezért erre az oldalra “We Present” címmel izgalmas tartalmat fognak kirakni. 




Nem hallottam még a szcenográfiáról, mint művészeti ágról, amiben egész tereket hozol létre. De tetszik.

“Unexpected stories about creativity.” Nagyon jó az egész koncepció. Végülis van weboldal és lehet kérni havi hírlevelet, de hangsúlyosan élik azt az alap felhasználási élethelyzetet, hogy meló közben kapsz egy linket, amiben jönnek a grafikák a bannerhez meg a tömörítetlen videófájl, és amíg letöltöd, addig átpörgethetsz egy vizuálisan erős és egy kicsit elgondolkodtató, inspiráló tartalmat. Amikor ezeket a sorokat írom, ez van a címlapon, ez is döbbenet szép.


5. Rílmelós

Hamár ügynökségek, reklámvilág: amikor megláttam, hogy a Kreativ.hu interjút közöl egy sráccal, aki ügynökségi copywriter volt, és a vírus miatti leépítések során kirúgták és elment segédmunkásnak és az élményeit instán blogolja le, olyat kattintottam, hogy csak úgy füstölt a bal gomb. Az ilyen társadalmi rétegütközések mindig izgalmasak, és Rílmelós Daniban megvan az a kellő érzékenység is, amitől beszippantóak a posztjai.

És hát mégis mennyire posztmodern ez az egész. Kábé ugyanannyit keres, mint ügynökségi szövegíróként. Kifizetik a túlóráját. Munkaidőben gyúrja feszesre magát. A csapatszellemet és a kreatív munkát sokszor mélyebben megéli, mint szövegíróként. És behívják a Sláger rádióba az instája miatt. Egyszerre szégyellem magam, nevetek nagyot, és ámulok el.

Jó hétvégét mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük